Fontosabb, nem készletből épült tereptárgyak:
Bakonybánk épületei
Az épületek rajzait megszerezve a MÁV központi irattárából, lehetőségünk nyílt azokról digitális, vektoros grafikák készíteni. A vektoros tervrajzok segítségével egy lézergravírozó cég elkészítette az épületek alkatrészeit műanyagból (0,5mm 1mm és 2mm-es sztirol lemez), fából és papírból, ezután már „csak” az összerakás és a festés műveletei voltak hátra. Ahol lehetett, természetesen felhasználtunk gyári kiegészítőket is, hiszen a lézeres eljárás elég drága. A cseréptetők, ereszcsatornák, korlátok az Auhagen cég kiegészítői.
A felvételi épület:
Elsőként az állomás felvételi épülete született meg. A konstrukció nem tiszta lézeres munka, az eredeti homlokzatainak téglaborítást imitáló vakolatmintája, illetve a vakolatba ágyazott állomásfelirat mechanikai gravírozással készült. A vakolathatást minden épületen a festéssel idéztem elő: Matt sárga modellfestékkel alapoztam, majd ugyanezen festékbe kaolinpúdert kevertem, és ezt a keveréket 5-ös laposecsettel, egy speciális ecsetkezelési technikával (tupfolás: az ecsetet a felületre merőlegesen tartva, az ecsetet lazán a felületetre ütögetve) vittem fel a homlokzatra. Az ecset mozgatásának irányával követni kell az eredeti vakolatfelhordási irányokat. 24 óra száradás után egy árnyalattal okkeresebb matt sárgával szárazecseteltem. A klinkervörös részeknél hasonlóképp jártam el.
A nyílászárók magas töltőanyag tartalmú fényezett kartonlemez rétegekből készültek, úgyszintén lézeres technológiával. A tető és az ereszcsatorna Auhagen kiegészítő kitből van, a homlokzatok tetőperemeinek deszkaborítása 0.4mm-es avodirfa furnérlemezből készült.
Az áruraktár:
A legtöbb munka az áruraktár épületével volt. A falazott részek a felvételi épületével azonos elven készültek sztirol-lemezből és Auhagen kiegészítő kitből, festésük is azonos elven történt. A deszkaborítás kézi munka, az egyes elemeket egyenként vágtam ki, csiszoltam méretre és illesztettem a helyére.(Lézerrel is meg lehetett volna csinálni, de a magas vonalcentiméter-szám miatt klubunk fél éves költségvetése ráment volna.) A ragasztás után diópáccal és tussal antikoltam a deszkákat, majd matt zöld festékekből három különböző fakó hídzöld árnyalatot kevertem ki. A legvilágosabbat alapszínként, a másik kettőt pedig szárazecsetelve hordtam fel a faborítású felületekre.
A hidak:
Az állomás Veszprémvarsány felőli oldalának bejáratánál keresztezi a Cuha patak az egykori 13-as vonalat. A patakot először egy vasbeton áteresszel hidalták át, majd később a vízfolyást új mederbe terelték és egy felsőpályás I tartós vashíd alatt vezették át. A régi átereszt a helyén hagyták emiatt a bejárati jelző után ma két híd látható. Mivel a bejáratok környezetét is modelleztük, szükség volt a hidak elkészítésére.
A vasbeton szerkezetet mindkét hídon 1 és 2mm-es sztirol lemezekből alakítottam ki, a vasszerkezet két I tartója 0,5-ös sztirol-lap csíkokból állt össze, terhelhetőségük külön-külön kb 370gr volt (egy próbaelemmel végeztem a terhelési próbát). Ezeket az eredeti szerkezet mintájára megfelelő profilú Ewergreen sztirol idomokkal kötöttem össze, ebből készültek a korlátok, és a műszaki járófelület oldalai is, majd végül a járda fa pallói következtek, a fent már említett avodir furnérból. A terepi felmérés során egy korróziós felületet megbontva a szerkezet eredeti szürke színe látható volt, így a modellt is erre a színre festettük le.
Bakonybánk épületei
Az épületek rajzait megszerezve a MÁV központi irattárából, lehetőségünk nyílt azokról digitális, vektoros grafikák készíteni. A vektoros tervrajzok segítségével egy lézergravírozó cég elkészítette az épületek alkatrészeit műanyagból (0,5mm 1mm és 2mm-es sztirol lemez), fából és papírból, ezután már „csak” az összerakás és a festés műveletei voltak hátra. Ahol lehetett, természetesen felhasználtunk gyári kiegészítőket is, hiszen a lézeres eljárás elég drága. A cseréptetők, ereszcsatornák, korlátok az Auhagen cég kiegészítői.
A felvételi épület:
Elsőként az állomás felvételi épülete született meg. A konstrukció nem tiszta lézeres munka, az eredeti homlokzatainak téglaborítást imitáló vakolatmintája, illetve a vakolatba ágyazott állomásfelirat mechanikai gravírozással készült. A vakolathatást minden épületen a festéssel idéztem elő: Matt sárga modellfestékkel alapoztam, majd ugyanezen festékbe kaolinpúdert kevertem, és ezt a keveréket 5-ös laposecsettel, egy speciális ecsetkezelési technikával (tupfolás: az ecsetet a felületre merőlegesen tartva, az ecsetet lazán a felületetre ütögetve) vittem fel a homlokzatra. Az ecset mozgatásának irányával követni kell az eredeti vakolatfelhordási irányokat. 24 óra száradás után egy árnyalattal okkeresebb matt sárgával szárazecseteltem. A klinkervörös részeknél hasonlóképp jártam el.
A nyílászárók magas töltőanyag tartalmú fényezett kartonlemez rétegekből készültek, úgyszintén lézeres technológiával. A tető és az ereszcsatorna Auhagen kiegészítő kitből van, a homlokzatok tetőperemeinek deszkaborítása 0.4mm-es avodirfa furnérlemezből készült.
Az áruraktár:
A legtöbb munka az áruraktár épületével volt. A falazott részek a felvételi épületével azonos elven készültek sztirol-lemezből és Auhagen kiegészítő kitből, festésük is azonos elven történt. A deszkaborítás kézi munka, az egyes elemeket egyenként vágtam ki, csiszoltam méretre és illesztettem a helyére.(Lézerrel is meg lehetett volna csinálni, de a magas vonalcentiméter-szám miatt klubunk fél éves költségvetése ráment volna.) A ragasztás után diópáccal és tussal antikoltam a deszkákat, majd matt zöld festékekből három különböző fakó hídzöld árnyalatot kevertem ki. A legvilágosabbat alapszínként, a másik kettőt pedig szárazecsetelve hordtam fel a faborítású felületekre.
A hidak:
Az állomás Veszprémvarsány felőli oldalának bejáratánál keresztezi a Cuha patak az egykori 13-as vonalat. A patakot először egy vasbeton áteresszel hidalták át, majd később a vízfolyást új mederbe terelték és egy felsőpályás I tartós vashíd alatt vezették át. A régi átereszt a helyén hagyták emiatt a bejárati jelző után ma két híd látható. Mivel a bejáratok környezetét is modelleztük, szükség volt a hidak elkészítésére.
A vasbeton szerkezetet mindkét hídon 1 és 2mm-es sztirol lemezekből alakítottam ki, a vasszerkezet két I tartója 0,5-ös sztirol-lap csíkokból állt össze, terhelhetőségük külön-külön kb 370gr volt (egy próbaelemmel végeztem a terhelési próbát). Ezeket az eredeti szerkezet mintájára megfelelő profilú Ewergreen sztirol idomokkal kötöttem össze, ebből készültek a korlátok, és a műszaki járófelület oldalai is, majd végül a járda fa pallói következtek, a fent már említett avodir furnérból. A terepi felmérés során egy korróziós felületet megbontva a szerkezet eredeti szürke színe látható volt, így a modellt is erre a színre festettük le.