Modulasztalunk: Bakonybánk
Az állomás építését 2002-ben kezdtük meg, 2004-től veszünk részt vele kiállításokon.
Miért pont Bakonybánk?
Nagyon korai fázisban eldöntöttük, hogy elképzelést, fantáziát nem építünk. Mindenképpen egy magyar vonatkozású, Győrhöz viszonylag közeli állomást szerettünk volna megépíteni. Mivel akkoriban a magyar modulok nagyrészt mellékvonali témákat dolgoztak fel, mi is ebben a koncepcióban gondolkodtunk. A mellékvonali téma mellett szólt az is, hogy szerény költségvetésünkből jobban megvalósítható, mint egy kétvágányú villamosított fővonal.
Az akkor még üzemelő 13-as vonalon utazva figyeltünk fel Bakonybánk település állomására. Az állomás épületkomplexuma még romos állapotában is sokat megőrzött az egykori helyi érdekű vasút hangulatából. A századelős szabványépületek a rövid, háromvágányos állomáson
tálcán kínálták egy kis méretű, de látványos, magyar jellegű modul megépítésének lehetőségét.
Miután a témaválasztáson túlestünk, megkezdődtek a fotótúráink, és rajzok híján egyik ilyen túránkon fel is mértük az állomás teljes területét. Több, mint 600 fotót és egy részletes helyszínrajzot készítettünk, az épületeket külön-külön háromnézeti rajzokon is megörökítettük, ezután fogtunk bele a kivitelezésbe.
A bakonybánki állomást és környezetét léptékhelyesen megörökítő első modulasztalunk kezdettől fogva kettős üzemvitelre épült:
Alkalmas volt a Magyar Modulszabvány szerinti analóg üzemre, illetve a német FREMO rendszer szerinti digitális üzemvitelre. A kettős vezérlésre azért volt szükség, mert építésekor a legtöbb hazai modulállomás még analóg rendszerben üzemelt, így nem akartunk kimaradni az ilyen elven szervezett játékokból. A jövő azonban egyértelműen a digitális üzemű moduloké, mivel az ezeken játszható játék sokkal élethűbben adja vissza a valódi vasút üzemvitelét.
A modulok anyaga 10mm vastag rétegelt lemez, ez az anyag vetemedésmentes szerkezetet biztosít, kis önsúly mellett. A síneket 5mm vastag parafa alapra fektettük, sínanyagként a ROCO 2,5mm-es „kelet-európai” sínanyagát használtuk. A váltók alá a Tillig cég motoros állítóműve került, a bejáratokra Viesmann gyártmányú elektro-pneumatikus elvű karos jelzők felügyelnek.
Épületek lézerrel: A terepasztalaink állomásépületeit lehetetlen volt „dobozból” megvalósítani, mivel egyetlen gyártó sem kínál magyar szabványépületeket. A megoldás: mi váltunk gyártóvá. A témáról részletesebben az épületmakettek c. oldalunkon, az építés egyes fázisairól képek ugyanezen oldal galériájában.
Az asztal először 2006-ban épült be a veszprémi klub modulrendszerébe, épületegyüttese és az állomás környezete 2007-re készült el teljesen - körülbelül akkorra mikor az eredeti 13-as vonalat az akkori kormány bezárta.
Az állomás építését 2002-ben kezdtük meg, 2004-től veszünk részt vele kiállításokon.
Miért pont Bakonybánk?
Nagyon korai fázisban eldöntöttük, hogy elképzelést, fantáziát nem építünk. Mindenképpen egy magyar vonatkozású, Győrhöz viszonylag közeli állomást szerettünk volna megépíteni. Mivel akkoriban a magyar modulok nagyrészt mellékvonali témákat dolgoztak fel, mi is ebben a koncepcióban gondolkodtunk. A mellékvonali téma mellett szólt az is, hogy szerény költségvetésünkből jobban megvalósítható, mint egy kétvágányú villamosított fővonal.
Az akkor még üzemelő 13-as vonalon utazva figyeltünk fel Bakonybánk település állomására. Az állomás épületkomplexuma még romos állapotában is sokat megőrzött az egykori helyi érdekű vasút hangulatából. A századelős szabványépületek a rövid, háromvágányos állomáson
tálcán kínálták egy kis méretű, de látványos, magyar jellegű modul megépítésének lehetőségét.
Miután a témaválasztáson túlestünk, megkezdődtek a fotótúráink, és rajzok híján egyik ilyen túránkon fel is mértük az állomás teljes területét. Több, mint 600 fotót és egy részletes helyszínrajzot készítettünk, az épületeket külön-külön háromnézeti rajzokon is megörökítettük, ezután fogtunk bele a kivitelezésbe.
A bakonybánki állomást és környezetét léptékhelyesen megörökítő első modulasztalunk kezdettől fogva kettős üzemvitelre épült:
Alkalmas volt a Magyar Modulszabvány szerinti analóg üzemre, illetve a német FREMO rendszer szerinti digitális üzemvitelre. A kettős vezérlésre azért volt szükség, mert építésekor a legtöbb hazai modulállomás még analóg rendszerben üzemelt, így nem akartunk kimaradni az ilyen elven szervezett játékokból. A jövő azonban egyértelműen a digitális üzemű moduloké, mivel az ezeken játszható játék sokkal élethűbben adja vissza a valódi vasút üzemvitelét.
A modulok anyaga 10mm vastag rétegelt lemez, ez az anyag vetemedésmentes szerkezetet biztosít, kis önsúly mellett. A síneket 5mm vastag parafa alapra fektettük, sínanyagként a ROCO 2,5mm-es „kelet-európai” sínanyagát használtuk. A váltók alá a Tillig cég motoros állítóműve került, a bejáratokra Viesmann gyártmányú elektro-pneumatikus elvű karos jelzők felügyelnek.
Épületek lézerrel: A terepasztalaink állomásépületeit lehetetlen volt „dobozból” megvalósítani, mivel egyetlen gyártó sem kínál magyar szabványépületeket. A megoldás: mi váltunk gyártóvá. A témáról részletesebben az épületmakettek c. oldalunkon, az építés egyes fázisairól képek ugyanezen oldal galériájában.
Az asztal először 2006-ban épült be a veszprémi klub modulrendszerébe, épületegyüttese és az állomás környezete 2007-re készült el teljesen - körülbelül akkorra mikor az eredeti 13-as vonalat az akkori kormány bezárta.